Reggeli ébredőskávéfeldolgozós hangulatomban szálltam le a buszról, mikor arra lettem figyelmes, hogy az előttem tolongó fickó morogva (nna kis reggeli hiszti megjegyzéssel) kikerül egy láthatóan zavarodottan ácsorgó nőt, aki zokogva sírt(!?) Szépen mindenki végigmérte, kikerülte és ment dolgára(?!)

Kicsit bizonytalanul ugyan, de visszaléptem hozzá, és megkérdeztem mi a baj. Adtam neki zsebkendőt (ami egyébként ha nekem kell, sosincs nálam) ... Kiderült két szipogás között, hogy a buszon valaki ellopta a telefonját, és a tárcáját (pénz, iratok, fulleksztrás kivitelben) ... elkísértem az első biztonságiőrhöz a metrónál, aki hívott rendőrt ...

A metrón, míg jöttem 1 megállót azon tanakodtam, hogy nyilván én vagyok a naív, de már megint abba botlottam bele, hogy mennyire el tudunk veszni egy pillanat alatt még tömegben is, és mennyire naivitás azt gondolni, hogy ha emberek között vagyunk és bajba kerülünk, akkor számíthatunk segítségre(!!!)

Itt cseng a fülemben a zsigeri reakció: nna kis reggeli hiszti ... Nagyon nagy morális mélyponton vagyunk úgy össznépileg :(