Ugyan … sima ügy … az ember tolja a kosarat és szedi le a „standard” cuccokat lehetőleg a saját kosarába. De tényleg, … sima ügy …

Az első felismerés amire helyben is büszke voltam, hogy nem feledtem, ahogy kedvesem mutatta kezével még otthon, hogy milyen formás guszta káposztát hozzak. Mosolyogva markoltam a káposztát, és pipa. Megy ez kérem … Jött a tekercses hagymáskenyér (mert ezt sem feledtem), és így tovább. Vettem még kefirt, amit egyébként szeánsz jelleggel csak a boltban vagyok hajlandó meginni, és éhesen nem vásárolunk alapon megettem a kefirhez a három pogácsából kettőt. Persze a zacskón rajta, hogy 3db van virtuálisan benne …

Pénztár, kipakol, vár … és vár … közben egy velem szemező csokit is kinyírok, aminek a papírját jól láthatóan a cucc tetejére teszek kivasalva a vonalkódjánál, hogy még véletlenül se merüljön fel, hogy ne akarnám kifizetni.
A pénztárosnő kérdi miközben a pólómon lévő halálfejes bohócot nézi, hogy kártya, vagy kézpénz? Mondom kártya, és nyúlok érte … Hmm, a kártya otthon figyel a másik nadrágom zsebében(!) Mondom, lemosogatnám, plusz némi mosoly, hátha érti a viccet. Hát nem! Még mindig a pólómat nézi, ezért megkérdem, ha leveszem, mehetek?

Most kéne ide egy kép, mert nem tudom leírni az eredő tekintetet :)

Próbálom komolyra venni a figurát, és mondom, hogy nincs armageddon, van másik kártyám. Adom is oda a másik Erste hitelkártyát, hogy akkor azzal. A kártyán rajta a chip jele, hogy érintős. Érintem … terminál üzeni, hogy hibás művelet. Újra érintem, és megint hibás művelet. Mondja a nő, hogy lehet be kell dugni. Mondom dugja be ön, ha maga csinálja az nem büntetendő. Ha én dugom be a terminálba, akkor elvisznek…

Most kéne ide megint az előző kép, mert pont annyira nem tudom leírni az eredő tekintetet :D

A dugás után azt mondja a terminál, hogy ez a művelet nem támogatott. Nézem van e rajta mágnescsík, de mivel nincs, hát újra érintünk… Ééés hibás művelet! Egészen mázlimra 10 méterre van mögöttem egy Erste bankomat. Mondom elszaladok, és veszek ki pénzt. Kb. itt kezdett előbújni a biztonsági őr, aki eddig is itt volt, csak a polc mögött állt, hátha nem veszem észre, hogy a kefir óta követ …

Ahogy kell, a bankomat meg azt írta, hogy a többszöri sikertelen művelet miatt a kártya le lett tiltva, hívjam az ügyfélszolgálatot. Király!!!

Szépen kimért léptekkel megyek vissza a pénztárhoz és közlöm: nincs pénz. De! Nem lakom messze, kb. fél óra alatt megjárom, és hozom a másik kártyámat. Addig tolják félre a kosaramat…

A pénztárosnő már a megszokott arckifejezéssel téríti az időkontiniumot, a biztonsági őr meg nézi a halálfejes bohóc pólómat, a szegecselt bőrkabátomat(!) Ránéz a megivott kefirre, a pogácsák helyére, és a csokipapírra. Láthatóan megpróbálja összeadni az értékét, mert mozdulnak hozzá az ujjai a kezén, amivel a rádiót markolja a szája előtt, hátha reflexből lesz rá szüksége. Én mosolygom, és azon tanakodom, ha felajánlom neki is, hogy leveszem a pólóm, akkor ő elengedne e …

… Hazamehettem, és visszamentem, és kifizettem. Az őr addig vigyázta a kosarat, és ráírta a csokipapírra a két pogácsa és kefir árát.

Otthon büszkén pakoltam ki a hűtőbe, és mikor hazaért, mutattam az én kedvesemnek mennyire ügyesen megoldottam én ezt. Pipa kérem! Csak annyit kérdezett nem volt e olivás kenyér, meg hogy hoztam e olyan szép formás guszta karfiolt amit mutatott :D :D :D