Hazafelé egy busz (nyilván nem ismerte a helyet) elhibázta a sávváltást. Miközben én a külső sávból próbáltam bekanyarodni a lakótelepre, ő ugyanebből a sávból próbált előzve átsorolni. Én lassítottam, ő meg gyorsított, mindketten ugyanarra a helyre pályázva (a nehezítést az adta, hogy én voltam a busz előtt)...

Volt kb 1 másodpercem, hogy el tudjak tűnni a busz elől!!!

Már léptem volna a gázra (hogy bekanyarodjak gyorsan a lakótelepre), mikor egy gyalogos jól láthatóan szándékosan besétált elém, miközben a telefonját nyomkodta. Nem nézett fel, nem láthatta, a buszt mögöttem, csak a szeme sarkából engem. Nyilván dafke nem állt meg, mert még a lépését is megnyújtotta, hogy beérjen elém.

Kvázi nem volt hova menni, belekapaszkodtam a kormányba, és felkészültem a busz látogatására a hátsó ablakon keresztül. Két lábbal a fékbe tapostam, hogy ne repüljek messze, és nyomtam a dudát, hogy a paraszt legalább nézzen fel és ugorjon el...

A busz ki tudott kerülni :D Füstölő kerekekkel állt meg odébb félig a járdán. Előre néztem, és azt láttam, hogy a gyalogos ugyanott áll előttem, és hallom ahogy torkaszakadtából ordítja:

"kurv@ anyádat dudálsz buzi, nem látod, hogy ez itt járda!!!!"

... én nem tudom megérteni, miért nem fér bele, hogy dudálás hallatán először felnézzünk, és meglássuk a veszélyt, és csak utána háborodjunk fel ha van miért egyáltalán. Nem értem, miért előrébb való a gyűlöletünk igazsága, mint figyelni egymásra(?!) Nem értem mi táplálja ezt a zsigeri gyűlöletet amihez szándékosan keressük a lehetőséget, hogy kiadhassuk magunkból(?!?!)

Mert szándékosan sétált be elém, mert ő volt a járdán! Mert dögöljön meg mindenki más! És ezt most el is mondhatta ordítva!